A háromszoros bajnok kapus szülővárosához közel ünnepelhette a jubileumot.
Marc-Amdre Fleury nem is ünnepelhette volna szebben pályafutása 500. győzelmét, ugyanis egyrészt egyórányi útra szülővárosától, Soreltől érte el ezt a mérföldkövet, másrészt pedig hibátlan teljesítményt nyújtott a Montreal Canadiens vendégeként, azaz nem kapott gólt.
A háromszoros bajnok kapus Martin Brodeur (691) és Patrick Roy (551) után mindössze harmadikként mondhatja el magáról, hogy 500 diadal részese volt. Ehhez 18 szezon során három klubban 901 találkozóra volt szüksége. Fleury mérkőzésenként 2,55 gólt kap, 91,3 százalékos hatékonysággal véd és a mostani volt a 69. alkalom, hogy teljesen lehúzta a rolót.
Hogy a 37 éves hálóőr milyen köztiszteletnek örvend az egész ligában, arról többek között az is árulkodik, hogy Montrealban – ahol eddig gyakran kifütyülték – most a jeles alkalomból skandálták a nevét.
Fleuryt nemcsak kiváló képességei, bravúrjai emelik társai fölé, hanem emberi tulajdonságai. Csapattársai mindhárom klubnál kizárólag szuperlatívuszokban beszélnek róla, mert ő az a típusú játékos, aki akár saját személyes sorsát és érdekeit is a csapat érdekei mögé helyezi.
“Az ember hall dolgokat játékosokról, mielőtt a csapathoz érkezik valaki. Róla azt, hogy milyen nagyszerű ember és csapattárs, de csak akkor fogjuk fel, hogy ennek minden szava igaz, amikor már egy öltözőben vagyunk és magunk is tapasztaljuk” – mondta Dylan Strome újdonsült csapattársáról, aki hozzátette, Fleury elképesztő teljesítménye nélkül nem sikerült volna a Chicago Blackhawksnak felállnia a padlóról az elmúlt hetekben, mert legtöbbször Fleury védései tartották meccsben a gárdát.
Alig néhány hónapja, amikor az előző idény legjobb kapusaként előző klubja, a Vegas Golden Knights elcserélte Chicagóba, akkor a Virág (Flower) becenevű hokis elgondolkodott a visszavonuláson, de végül úgy döntött, megjelenik az edzőtáborban. Az idény katasztrofálisan kezdődött a szeles város hokicsapatának és Fleurynek is, mert az 1-9-2-es mérlegből hét vereség hozzá fűződött. Jeremy Colliton vezetőedző menesztése óta, viszont a Chicago 9-5-ös, Fleury pedig 7-3-as mérleggel büszkélkedhet.
A Canadiens kapusa, Jake Allen elsősorban azt méltatta, hogy ilyen hosszú időn át képes a kiegyensúlyozottan magas teljesítményre. Korábbi klubtársa és jó barátja, Sidney Crosby pedig arról beszélt, hogy munkamorálja és szenvedélye miatt képes az állandó jó teljesítményre, ami kapusként különösen nehéz a poszt sajátosságaiból fakadóan, mert minden évben hihetetlen nyomás nehezedik rájuk.
Fleuryt a 2003-as draft első választottjaként szerezte meg a Pittsburgh Penguins. Néhány hónappal később, október 10-én aratta első győzelmét a kapuban, ráadásul a korszak egyik kiemelkedő riválisa, a Detroit Red Wings ellen. A 2005/06-os szezonban vált elsőszámú kapussá, majd 2009-ben első bajnoki címét ünnepelte a Pingvineknél.
De az igazán nagy emberi tulajdonságait később mutatta meg. Vannak azok a játékosok, akik csak addig nagyszerű csapatemberek, amíg rendben vannak a dolgaik. Nos Fleury nem ilyen: 2016-ban feltűnt Matt Murray és kiszorította őt a kapuból, de ő ezt is méltósággal viselte, mindenben támogatta csapat-, egyben vetélytársát, hogy a Penguins hét év után ismét csúcsra érjen, ami be is következett. A következő, utolsó pittsburgh-i idényében felváltva voltak a kapuban és harmadszor is csúcsra értek, de a Penguins elengedte a bővítési drafton az újonc Vegas Golden Knightshoz. Új állomáshelyének alappillére lett, és első évben rögtön Stanley Kupa-döntőig segítette kaszinóváros első profi klubját. Az előző kiírásban egyénileg is csúcsra ért a Vezina Trophy elhódításával, de a Vegas – ahogy néhány évvel korábban a Pittsburgh is – ennek ellenére megvált tőle a fiatalságot választva Robin Lehner személyében.
