Néztem a ketrecharcot, már korábban is sejtettem és láttam, de most végképp belém kövesedett, hogy ez az oktagon – és nem az Oktogon –, mocsok szemét egy hely! Ha bezárták a ketrec ajtót, tényleg nincs menekülés, nincs lapulás a futópálya mellett felejtett henger mögött, nem lehet sunyizni, na majd a 90. percben, ha lesz egy jó szabadrúgás, na ott előveszi magát a zsenge káder, akinek a rüsztjétól beájult az egész liga, nem lehet mutogatni másra, hogy „ez meg már megint hogyan passzolt”, nincs lehetőség veszekedni a bíróval „mititété?”.

Szóval brutális küzdelem, nem egy szórakoztató műveltségi vetélkedő. Itt bármivel megüthetik egymást, vállal, lábbal, kézzel, könyökkel, a szabály sem visszatartó. Győz, aki jobban bírja, erősebben, gyorsabban csap, rúg, ütésállóbb, mint ellenfél. Ezek a ketrecharcosok az UFC-ben, elég borzas egy figurák. Előszös is egyiknek sincs normális füle, a legnagyobb sértés füldugós headsetet ajándékozni nekik. A fülben található porc a sok összefejeléstől, pokoli ütéstől összetörik, a vérömleny által megnyúlt bőr és a kötőszövet hegesedése miatt a fülkagyló deformálódik. Ettől lesz olyan jellegzetes. Ilyet hordanak a harcművészek, birkózók, cselgáncsozók, és a sor végén az MMA-harcosok.

Ilyenben mutatkozott a hétvégén a ketrec legnagyobb PR-embere, az ír Conor McGregor, valamint az ellenfele, Dustin Poirier, akiről azt hittem francia, közben amerikai és „Diamond” vagyis Gyémánt a beceneve. Amúgy az ír rengeteg zűr után érkezett a dróthálóval bekerített nyolcszögletű kerekerdőbe. Első és legfontosabb tény: Conor csúnyán kikapott Khabib Nurmagomedovtól, de hát az már régi építkezés, ki emlékszik erre? Elég sokan, és az ott látott McGregor viselkedés még most is felbőszítette az embereket, emiatt sokan kapásból Poirier mellé álltak, holott a referencia egy kicsit jobbat mutatott az ír neve mellett!

Mondjuk az amcsi fickó sem elegáns lovaspólós, kimért golfos, eléggé nagyfiú a szakmában, csak ő csendesebben, valamivel kisebb arccal rongálja ellenfeleit ütéseivel, rúgásaival. Ennek a cudarnak induló évnek az első nagy érdeklődésre számot tartó sporteseménye volt a két harcos ketrecezése a kellemesen meleg Arábiában. Tényleg jól „ráreagáltak” a férfiak, a felkészülésnél durván beleálltak a tréningbe, eltökéltek voltak, a szemükön látszott, hogy nagyon vágynak a másik legyőzésére.

Az exoterikusok számára az összecsapás első pillanatai McGregor várható sikerét jelezték, párszor okosan, kőkeményen megkínálta Poirier fejét. Pici zavar látszott a toronyban, arra még maradt elég figyelme az amerikainak, hogy pontos, zavaró, és főként kíméletlen rúgásokkal amortizálja ellenfele lábát. A sorozatban, ugyanoda bevitt lábbal végrehajtott mozdulat az elején nem tűnt jelentősnek, azonban a sokadik súlyos csapás kegyetlenül kikészítette McGregort. A jobb alsó lábszára elkezdett csöndesen dagadni. Nyilván ezt érzékelte az ír agya, odaküldte az elhárító részleget, közben megfeledkezett a védekezésről.

Ezt észlelve Poirier olyan döbbenetes erejű ütéscunamit zúdított ellenfele fejére, a másiknál végzetesen elszakadt a pillanat ellenőrzése. Őrjöngött az aréna, a legenda, Mr. Nagyszáj a földön, kétségbeesetten védekezett. Számára is mentőként érkezett a bíró beugrása, amivel levette McGregorról az ellenfelét. Az hagyján, hogy szétverődött az ír, a legrosszabb számára az egészben az a láb szekatúra, ami odáig futott ki, hogy a talponmaradás sem ment könnyen. Sőt, elébb csak csendes ücsörgés, érdeklődés a kissámlin.

Kiütéses Dustin Poirier győzelem, pár órával később érkezett a szokásos McGregor-féle acsarkodás!