Az már szinte biztos, hogy a magyar labdarúgás is kitermelte a zembéegy Roman Abramovicsát. A hon szakemberét, dúsgazdag mecénását, felelős döntéshozóját Leisztinger Tamásnak hívják. Ő az, aki Észak-Magyarországon szakmányba pocsékolja az edzőket, különösebb gondolkodás nélkül, nyilván a borzasztó játék miatt dobálja el őket. Jó, a tétel alól kivétel Bódog Tamás, őt a nagymenők – akik később sírva menekültek az őket felkérdező acélkemény miskolci szurkolók elől – fúrták meg. Különben a miskolci klubépületben sűrűn hullottak a trénerfejek és a szakmai igazgatói elmék, majdnem úgy, mint VII. Henrik idejében az asszonyfők. A hét elején a szokásos krízishez igazodó gazdag klubtulaj – mint eddig mindig – elkezdett gyorsan sietni, hamar kirúgta a már korábban is lapátra érett spanyol fickót, akit csudával határos módon a tavalyi savanyú vergődés után is posztján tartottak, egészen idáig kitartott az ereje. Kezdődhet a malmozás, ki legyen az új irányító?
Mivel elég nagy a lökdösődés az első osztályú, mondjuk annyira nem kényelmes padok iránt, kevés a gondolkodási idő, ha szólnak, azonnal ugrani kell. Bármiféle eredménnyel is kecsegtet a jövő! Mert Diósgyőrben aztán kemény a dió! A játékosokat nehéz lesz újraindítani, főként azután, amit lehoztak a Fradi ellen: 60 perc kapura lövés nélkül, emberelőnyben és csak hátra passzoltak, szóval abból kemény lesz nekiindulni, legalább a bennmaradás irányában!
Különben nincs para, a végére, amikor a vészhelyzet vörös lámpája vijjogó hangot is ad, összeszedik magukat a kiesés ellen menekülő sportoló népek, elkapnak pár nélkülözhetetlen pontot, hurráhangulat, ezalatt úgy is zavarmentesen csöpög a kasszájukba a pénz. Amikor kell, begerjednek, addig az edző meg magyarázzon, amit jónak gondol! Szegény Feczkó Tamás, aki ugye a kellemtelen poszt fővárományosa, lelkileg felkészülhet a strapára, talán cseppet érzi, nem ez lesz élete fő műve. Ha bejön nagy taps, és bravózás, ha viszont a beosztott férfiak úgy vélik, ez nem kell nekik, bukó az egész!
