Nagyon úgy tűnik, hogy ebben a szezonban a szokásosnál kevesebb botlás fér majd bele a bajnoki versenyfutás során, így a bajorok számára hatványozottan fontos az újoncokkal szembeni jó mérleg fenntartása.
Bayern München-Darmstadt, szombat 15:30
Az elmúlt egy évtizedben tapasztalt Bayern-dominancia egyik állandó eleme a feljutókkal szemben tanúsított fellépés. A Bundesligát még csak ízlelegető klubok ellen a rekordbajnok a fordulópontot jelentő 2012/13-as idény óta 14-gyel több győzelmet aratott, mint a legnagyobb rivális, Dortmund. Ez tavaly sem volt másként, amikor is hibátlanok maradtak, miközben az aranyéremről csupán a rosszabb gólkülönbsége miatt lemaradó BVB e meccseken öt pontot is elszórt.
A Bayern ugyan a legtöbb lövést (19,5), a legmagasabb várható gólmutatót (2,7) és a legtöbb gólt átlagolja 90 percre vetítve (3,3) a top öt ligában, de a lenyűgöző számok mögött egy sokszor törékeny csapat áll, melynél a nehéz szituációkban eddig mindig jött egy nekik kedvező esemény, ami megtörte a jeget és kimozdította a riválist a komfortzónájából.
Az előző egy hétben két idegenbeli találkozójuk volt és mindkétszer látványosan nem tudtak mit kezdeni az ellenfél letámadásával. A Mainz többször magasan szerzett labdát, mikor a Bayern középen próbálta kihozni a játékszert, míg szélre terelve az építkezést legtöbbször jöttek a hosszú, pontatlan ívelések. Még ennél is nagyobb bajba kerültek a Bajnokok Ligájában az egészpályán emberező Galatasaray ellen, ahol egyszerre jött ki egy lábbal kiemelkedő kapus (Neuer) és egy nyomás alatt, a labdát háttal a kapunak átvenni képes középpályás hiánya, valamint Upamecano sérülése miatt nem marad olyan középhátvéd, aki képes lenne felcipelni a labdát.
Tuchel egyetlen terve Coman és Sané megcserélése volt, akik ennélfogva klasszikus szélsőként az átmenetek végén az egymás elé tálalt labdákat azonnal lőhették kapura, ami egy-egy alkalommal gólt ért, de összeségében a szerencsén és az ellenfelek rossz döntésein múlt, hogy mindkét összecsapást győztesen zárták. A Darmstadt stílusát is ez a harcmodor jellemzi, de valószínűleg Lieberknecht az Allianz Arénában inkább egy óvatosabb kezdőt küld ki, pedig a kompakt, erőszakos védekezéssel a Leipzigot is meglepték.
Ebben főszerepet játszott a vészmegoldásként szárnyvédő pozíciójába dirigált Skarke. A csapatot tavaly elhagyó szélső egy pocsék év után visszatérve kiválóan passzol a második csatár szerepkörébe. A szélekre való kimozgása miatt keletkezett űrt elsősorban a háromfős középpálya legtámadóbb szellemű játékosának, Mehlemnek kell betöltenie, aki a második legtöbb lövéssel (12) és messze a legmagasabb minőségű helyzetekkel rendelkezik (átlagosan 25%-osak) a keretben. Szintén gyakran felbukkan a tizenhatos előterében a szezonban már három büntetőt is értékesítő Kempe, bár ő elsősorban a legtöbb kulcspasszal (18) a társak kiszolgálásban jeleskedik.
A duó mögött a középre „száműzött” Holland biztosít. A csapatkapitány a pályafutása legnagyobb részét a baloldalon töltötte, de sosem volt egy nagyon agilis játékos és ez 30 éves kora után hatványozottan igaz rá, minek következtében az elmúlt idényben 11 alkalommal is lapot érő szabálytalanság árán tudta csak megállítani az ellenfelet. A hatos pozícióba dirigálva sikerült a játékolvasási készségében rejlő potenciált maximalizálni, ám a fentebb említett páros hajlamos egyedül hagyni és ilyenkor hatalmas lendülettel, óriási területen esnek rá, amivel hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mint korábban szárnyvédőként.
