A zembéegy hétvégi csituló hullámai megengedték, hogy egy kicsit lehessen betekinteni a magyar labdarúgás alsó rétegébe. A Győr-Vasas 2. ligás huncutságot szépen kikiáltottak a forduló „hangadójának”, betették a tévébe, az alap bőven adott volt a jó szórakozáshoz!
Ha valaki egy kicsit is visszapattant a múltba, könnyen bejött a meccsek előtt komótosan cigizgető Váczi Zoltán, aki óriási mágus volt a Vasasnál, még úgy is, hogy bőven öblögetett a derbik előtt. Vagy boldogult Verebes József, aki egy szünetben a folyosón matató játékoshoz fordult, mondván: „Fiam, akkor te a második félidőben nem a bal szélen, hanem a jobb oldalon játszol!”
A meglepett koma csak annyit tudott kibökni: „Mester, én a másik csapatban játszom!”
Az is elég emlékezetes volt, ahogyan Tarsoly Csaba, Magyarország egykori pénzügyi Cézára hosszú évekig építtette a győri stadiont, aztán mire kész lett, mehetett a Kozma utcai garzonba. De most nem ez a téma, hanem a jelen lovagjai. Akik amúgy mérges kismacskaként vetették magukat a küzdelembe! Olyan keménységet produkáltak, bámult a világ. Mondjuk előre nagyon nem haladtak, viszont cserébe hangosat rúgdosódtak. A pályaszélen mozgott Boér győri edző, egy ócska döntetlen után nyilvánosan küldte el a vérbe beosztottjait, kijelentve, az elég kevés, ha csak a vezetőség akarja a sikert, a sporik annyira nem!
Az is meglepő volt, hogy mennyi fiatalember igyekezett magát labdarúgással lefoglalni. Már bőven első osztályú, sőt inkább BL-szintű volt, ahogyan a testeket tetováltatták. A főhősökről az izomtömeg viszont durván hiányzott, úgy tűnt, mintha duzzogó pálcika-kisfiúk iparkodtak volna igazukat megvédeni. Látványos, különben semmit nem érő lábrázásos mozgás, séró optimalizálás, a nyeszlettek az ütközésnél beleálltak a stadion amúgy piszok csúszós gyepszőnyegébe. Pedig ezek a fickók állítólag kiforrott példányok, szóval velük már olyan sokat nem lehet tenni. Talán még izmoznak is, csak nem jön át, nincsenek kész! Azért érdekes csörte volt, győzött az ETO.
