Skip to main content

Sportfogadás, Labdarúgás legjobb oddsok és szorzók, Kaszinó, Póker

Olaszországban valami nagyon nem stimmel, ami a lelátói rasszizmust illeti. Folyamatosan kapják az ívet a színesbőrű játékosok, főleg a két újonnan érkezett sztárcsatár Romelu Lukaku és Mario Balotelli.

Utóbbit már régebben is folyamatosan támadták az olasz drukkerek, hiába játszott a válogatottban is, nem voltak hozzá kegyesek a szurkolók.

„Fekete olasz márpedig nincs!”

Ez állt azon a drapérián, amit a Squadra Azurra fanatikusai kifeszítettek annak idején, a remek formában teljesítő Lukakut pedig szintén folyamatosan támadják az idegenben játszott mérkőzések során. A belga jobban viseli a nyomást, mint Super Mario, ám amikor már egy TV-műsorban is azt találták mondani, hogy csak úgy lehet megállítani, ha banánokat raknak le elé, Romelu is kiborult.

Válaszul az Inter-fanatikusainak vezetője nyugtatta a támadót, hogy ez Olaszhonban normális és helyénvaló, de őszintén szólva, ez semmilyen rivalizálás esetén nem fér bele.

Balotelli jelenleg szülővárosában, Bresciában futballozik, ám a Hellas Verona elleni idegenbeli túrán ismét rasszista támadás érte a színesbőrű éket. Válaszul Balo begurult, felkapta a labdát és kibombázta a lelátóra, majd le akart vonulni a pályáról.

Csapattársai ezt megakadályozták, a támadó pedig később megszerezte klubja becsületgólját. Nyilvánvaló, hogy ez nagy elégtétel volt Mariónak, ám adódik a kérdés, hogy nem lenne célravezetőbb ilyen helyzetben, ha a teljes gárda bevonulna az öltözőbe, kiállva társuk mellett?

Balotelli a Get French Football News-nak nyilatkozott még annak idején, ahol a bresciai gyerekkora volt terítéken.

„Gyerekként még nem érted, hogy a többiek miért közösítenek ki. Hogyan mondod el egy ötéves gyereknek, hogy mi a rasszizmus? Ha elárulod neki, tönkreteszed a gyerekkorát.

Emlékszem az iskolában egy gyerek nevetve kérdezte meg, hogy nekem fekete vagy fehér szívem van-e? Azt válaszoltam neki, hogy nem tudom. Megkérdeztem a nevelőszüleimet, akik elmondták, hogy a szüleim Afrikából származnak, ahol mindenki fekete, de ettől még nem más emberek.

Bresciában mindössze négy vagy öt fekete srác volt az egész városban. A fociban és a suliban is mindenből kihagytak. Más voltam, mint ők, ha bármi rossz történt, az én hibám volt, minden apróság.

13 vagy 14 éves voltam, amikor először szidtak a bőrszínem miatt. Vitáztam valakivel a pályán, azt mondta: ’Nézzétek a n****rt. Miért nem mész vissza a saját hazádba?’.”

Sürgősen megoldást kell találni erre a problémára Itáliában.

Kapcsolódó cikkek